mindig elkap a röhögés, ha az emberek reflexes suttogással válaszolnak az én suttogásomra, amitől még jobban elkezd fájni a torkom, és még kínosabb hörgések hagyják el a számat beszéd címszó alatt. tehát maradok a suttogásnál. milyen szuper, hogy a szociális életünk nagy része úgyis írásban zajlik. 

a legcukibb amúgy az a skizofrén betegem volt, aki jobbulást kívánt a hangomnak. 

(azért holnap itthon maradok. a többiek idegeire és az én hangszálaimra is ráfér a kímélet.)