billie holidayről gyerekkoromban azt hittem, férfi, kamaszként pedig légies, karcsú, szőke nőként képzeltem el, hatalmas, zöldesbarna szemekkel. aztán letöltöttem egy csomó albumát, hallgatgattam, próbálgattam magamhoz. valakinek imponálandó, gondolom. aztán elfelejtettem vagy tíz évre, pár hete azonban az álmaimban is az ő hangja énekel.

annyira a földet söpörték már a karácsonyfa ágai, muszáj volt megválnom tőle. a kávé kiömlött, a fenyőtüskék mindenhol, májusig szedegetem majd kifelé a parketta réseiből. tulajdonképpen nem is alszom, nem hagy békén a köhögés. for the rain together, for the wind to sail*, így értek félre, egyszerű, hozzám illesztem a dalszövegeket.

díszek a dobozban, kávéfolt a kanapén, mosógéphang, tűlevél, tűlevél, tűlevél, egy levélnyi köhögéscsillapító (hátha mégis), testvaj, beérkező levelek (1), tűlevél, tűlevél, tűlevél. ezek a tények. 

talán illene tragikusabbnak lennem.

hush now, don't explain.

*: for the rain to gather, for the wind to suck.