van a dresden dolls-nak ez a dala, amit utoljára 17 évesen hallgattam agyon, mégis, egész héten nem tudom kiverni a fejemből, annyira az agyamhoz álló jelenleg. rám kéne rakni egy holtert, és megmérni, mennyit gyorsul a szívem, amikor olyan márkájú kocsit látok, mint az övé. pláne, ha a környéken. (every major street is a minor heart attack.)

persze a lakás még mindig a most-már-igazán-detényleg-kistürelem-mindjárt-kész állapotban van, és ez a helyzet sem tesz túl jót a kardiális státuszomnak, de nézzük a napos oldalát. így legalább lesz időm elmenni az újabb adag megrendelt festékért, befejezni a másik szekrényt, összekreatívkodni az egyéb rendkívül fontos tárgyakat (amfórát aranyra, tükröcskét ezüstre stb.). 

és legalább a kertben készülhetek fel n.a. újabb, rezidensekkel íratott dolgozatára. juhú. meg barnulhatok még csomót. na, ez tényleg juhú.