átfordítottam a naptárt, chagall, ez is még tőle, az első közös élményünk volt a kiállítás, mármint ami nem a kórházi szobájában. persze, ölelkező szerelmespár, meztelen, mi más lenne, nyár van. 

legyen végre már, hogy nem. 

aki esetleg kéne, az se kell igazán. az utcai pillantások nem számítanak, a mellettem lelassítás/megtorpanás sem. barikádokat emelek magam köré, fülhallgatóból és zenéből épített égigérő falakat.

naphosszat szeretnék heverni a melegben, mint a huskykutya az utcánkban. kutyát szeretnék, vagy legalább életet, amibe belefér egy kutya. vagy nem tudom. ha túl sokáig szaglászom az ölemben ülő kisbaba pihepuha porcikáit, kisbabát is szeretnék. 

a vadaskertben az a legrosszabb, hogy nincs rám szükség. én oda nem kellek, nyilván a hiányom azért feltűnne, úgyhogy kelhetek minden hajnalban. hiányzik az osztály. fogaskerék szeretnék lenni a napok folyásában megint.