a belvárosban az a jó, hogy elindulok kávéért, és a következő sarkon máris belefuthatok életem első igazi (skizofrén) és saját betegébe, aki néhány kórosnak tűnő vonatkoztatás után meghív magához kávézni. mondjuk sanda gyanúm, hogy szerepelek a téveszmerendszerében (és hogy kevés a négyhetente járó depot), és nyilván ha kevésbé lenne skizofrén, akkor se fogadhatnám el, de akkor is cuki.
ez a dal meg egyazegyben, ahogy én most:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése