(kétszer fog meghalni.)

az estéim meg, mintha valami tudatmódosult mámorban. pedig azt az egy pohár kissé ecetes fehérbort leszámítva, amit e.vel ittunk csütörtök este, időtlen idők óta nem ittam alkoholt, ha másra nem is, erre jó volt az az éjszaka. jófej a sorsom, kapom itt a jó útra tereléseket. (köszi, hogy cigizel, köszi, hogy alkoholista vagy.)

idegen fényképalbumokban keresem a családom. idegen lakásban ébredek, azt játszom, hogy otthon vagyok, és ott is. vagyok. túl hamar, és még túl könnyebben válnak igazzá a vágyaim. (kivéve.)

e. tegnap kezdett élete első pszichológus-munkahelyén. a húgom kilenc óra múlva elrepül két hatalmas és egy kevésbé hatalmas bőrönddel. az első héten biztos, hogy nem fog skype-olni, mondta, nekem meg miért nem akkor hiányzott, amikor még itt volt. b.zsal meg j.val is ez történt anno, akkor véltem őket mindenféle idegenekben felismerni városszerte, amikor hosszabb ideig nem tartózkodtak a városban, facsarodott össze-vissza a szívem. tíz nap híján egy éve találkoztunk először z.val, be van írva a naptáramba. (note to self, szívecske.)

szürreális esti gondolataim, szürreális esti érzéseim, reggelre el kell, hogy múljatok. (és el is szoktak, egy szavam nem lehet.)

holnap kezdődik az autogén tréning szupervízió (tegnap tartottam az első órát), hétfőn indul újra az analízisem, miről merjek beszélni, merjek-e bármiről. lesz jungi rendezvény is, benne leszek a szervezésben, e. kért meg, hogy segítsek. 

néha tudom, hogy a szavaim mégis csak szavak, és a nagyszabású jövőképem, a kiforrott terveim mind szavakból állnak, amik csak szavak. ja, hogy én ezt akarom.

ja, hogy én ezt akarom?