úgy ottfelejtettem magam, hogy egyszerre felkapcsoltak felettem a hídon a fények, ujjaim meg a korláthoz fagyva. már megint ez a túlcsordultság. már megint ahonnan egyre hirtelenebbül zuhanok.
soha nem lehetek abban biztos, hogy elégszer mondom. nyilván, hogy szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése