tök kiegyensúlyozott vagyok. meg elégedett. az egyetlen zavaró tényező az idillben az érzés, hogy tök kiegyensúlyozott vagyok meg elégedett, hát hogy van ehhez pofám. hogy van pofám jól lenni, amikor leszívnak a betegeim, mindjárt mentőznöm kell, mindjárt április lesz és megint ügyelnem kell, cupidóm nyila a lehető legrosszabb férfit találta el, nem elég a fizetésem, az ösztöndíjról meg két hónapja hallgatnak mélyen, és azt sem biztos, hogy tudom, mikor miért kell benyomni a kuplungot vezetés közben. én nem tűröm a bizonytalanságot, én nem bírom a kontroll-nélküliséget, akkor mégis miezittkérem. 

állítólag okosan kezelem. éretten. lehet, hogy ennyi történt? 

megértem?