kutyagoltunk elfelé a kórházból, jobban mondva én, a mellettem lévő férfi (ex kind-of-páciens) csak kísért, és meséltem, hogy megyek enni egy barátnőmmel, úgysem sikerült ma táplálkoznom, ja de, csokit azért ettem, mire ő előhúzott a kabátzsebéből egy táblával, amit nekem hozott, csak elfelejtette odaadni, és hihetetlen mennyi cukiságot kapok egyébként is minden nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése