hát megvolt életem első, ha nem is konferenciája, de őszi pszichiátriai napok-ja: wellness és egyéb földi javak, valamint kritikátlanul ittas negyvenes nők és retróparti. azért kíváncsi vagyok, mire én leszek negyveniksz éves, akkor is ugyanezekkel a dalokkal fogják-e fárasztani a népet, vagy akkor a kispál meg a quimby (remélem) lesz a retró, amire a huszonévesek fintoríthatják majd a szájukat.
voltak a családállítós helyről is ismerősök, meg egy nő, akit nem ismertem ugyan, de szintén ott rendel, és akit tegnap azzal sikerült a vacsora alatt megbotránkoztatnom, hogy van pofám jungi analízisbe járni az én koromban. egy pillanatra végigfutott a hátamon a borzongás, mert kísértetiesen mint m., aki szintén fel nem foghatja, hova rohanok én a családállítós papírszerzéssel (hova-hova, mondjuk oda, hogy minden több évbe telik, és attól, hogy ők az én koromnál minimum hússzal idősebben jutottak csak el idáig, attól még nekem miért kéne várnom, és ezt lett volna a legkézenfekvőbb elkezdenem). egyébként is a fél asztaltársaság az éveim számán lovagolt, mintha ők soha nem lettek volna kezdők, aztán mégis én voltam az éjszaka folyamán a legjózanabb. és ha pszichiátriáról nem túlzottan sokat, de azt egészen biztosan megtanultam, hogy ami huszonöt évesen utólagos-pironkodósan kínos, az bizonyos kor felett rémciki. az egyik nő konkrétan a karomnál fogva penderített arrébb, amikor hozzászóltam az általa kinézett (meglehetősen nős és meglehetősen nem iránta érdeklődő) pasihoz, és bármelyikünk közelített a másikhoz (én konkrétan azért, mert jófej volt, és a hivatásos zenésznél milliószor jobb hangja lévén arra igyekeztem rábeszélni, hogy ragadja magához a mikrofont), ő azonnal ott termett, és kissé ugyan bandzsító, ám annál villámlóbb pillantásokat vetett rám.
és azt eddig is sejtettem, hogy a konferenciák az ivásról és egyebekről (is) szólnak, de a nős férfiak viselkedése valahol nagyon szomorú, és a jövőmre* nézve egyenesen kétségbeejtő. a kedvencem az volt, akinek a tőlünk pár méterre lévő szobájában aludt a felesége és a nyolc éves gyereke, miközben engem bámult kiskutyaszemekkel, és néha-néha merő véletlenségből a kezemhez érintette a kisujja hegyének az oldalát.
mindenesetre azt már biztosan tudom, milyen nem szeretnék lenni.
(amúgy voltak előadások is, amikből számomra kettő volt értékelhető nagyjából. úgyhogy most csíkzenekart fogok hallgatni és megkeresem a haneke szerelem-filmjét.)
*: amiben reményeim szerint azért mégiscsak lesz egy férjem nekem is.
kicsit olyan érzésem volt, amíg ezt a beszámolót olvastam, mintha valami börleszkfilmet néznék. a nőspasiért versengő csaj sztorija különösen tetszett:)
VálaszTörlés(és hidd el, én is rettegtem ám, hogy olyan leszek így negyvenévesen, mint a negyvenévesek. de persze nem lettem olyan. )
(és ha rátermett vagy, kit érdekel, mennyire zsenge a korod. miért olyan fura amúgy fiatalon jungi analízisbe járni?)
hát, valóban priceless volt, és már csak azért is megérte józanabbnak maradni (nyilván én sem voltam absztinens azért), hogy lássam magunkat kívülről és még emlékezzek is rá.
VálaszTörlésazt valahogy százszázalékosan sejtettem, hogy nem muszáj ilyennek lenni attól még, hogy elérek egy bizonyos életkort (kőszikla legördül). azt meg pláne, hogy te nem ilyen vagy! :)))
a korommal való szarakodás nyilván a három pálinkás előnynek volt köszönhető. meg rég láttak már 25(6) éves orvost, mert nem kórházban dolgoznak.
a jungi analízisről meg aztán kiderült, mert elmeséltem a terapeutámnak a sztorit, névvel együtt (hogy ki volt a kérdező és kiakadó), szóval ő világosított fel, hogy mint mindenhol, itt is mennek a túrások-fúrások és érdekellentétek és klikkesedés, naná, hogy egy ilyenbe csöppentem bele megint, tudtomon kívül. és eleve etikátlan volt az illető, mert megkérdezte, hogy kihez járok (én meg válaszoltam, mert jóhiszemű vagyok, és mindig válaszolok, és nem tudtam, max sejtettem, hogy határt lép át ezzel a kérdéssel), és ez is rátehetett az ellenségességére egy lapáttal. mindenesetre tanulság levonva. ja, és a (terapeutám szerint pedig persze, hogy járhatok jungi analízisbe, főleg mert az első 50 óra (aminek a felénél sem vagyok) teljesen önismeret jellegű, és a klasszikus analízishez hasonló (csak nem kell feküdni), és az összes önismeret meg minimum 150 óra, úgyhogy értelmetlen ezen fennakadni.)
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésIvoryhoz lehet meghívót kérni? (névvel, cimmel, FB profillal?)
VálaszTörléslehet, de csak saját felelősségre:) Hóbelevanc adjon e-mailcímet!
Törlésflamingjune kukac freemail pont hu
VálaszTörlésElöre is köszi, és bocs creusa az offért :)
ugyan. :) én is kommenten keresztül szereztem meg anno.
VálaszTörlés