paranormal.

én nem értem, hogy látszódhat ennyire a csokoládééhség, de ma az egyik beteg korrumpált egy szelet nápolyis bocicsokival. hogy mit akar elérni, rejtély, mert nem a mi betegünk, és semmit nem tudok róla, de második reggelinek mindenképpen tökéletes volt. aztán olyan is van, hogy vasárnap nem bírtam közlekedési eszközre szállni, ezért a "csak egy megállót sétálok fejet szellőztetni"-ből az lett az állítások után, hogy elgyalogoltam a budagyöngyétől a nyugatiig. annyira sok volt ez a hétvége (is), hogy képtelenség lett volna azonnal elviselni, ahogy ismeretlenek másznak bele az aurámba, még ráadásnak. szóval már majdnem a nyugatinál voltam, amikor láttam, egy vén szivart meg egy jóval fiatalabb, ordenárészőke nőt az egyik zebránál. váltott a lámpa, a nő elindult, a bácsi meg gyökkettővel utána, hajlott hát, kalap a fején, és a szatyrokon kívül az egyik karján egy gyanúsan női táska. filmbéli, nevetséges jelenet volt, és nekem az villant be, ahogy messziről megakadt rajtuk a szemem, hogy ez tuti tpg.. aki egy anatómus professzor volt még az ősidőkből (szószerint), ott állt a használaton kívüli, szintén őskövület jaguárja az intézet parkolójában nonstop, járni már akkor is alig tudott, de még mindig csorgatta a nyálát a hamvas kislányokra. és tényleg ő volt, megnéztem a szemem sarkából, ahogy elhaladtam mellettük. a nő aztán lassított, hátrafordult, de azért kevés ennél megalázóbb szituációt tudok elképzelni. aztán, már újpesten, láttam egy pasit, aki a játszótér, nagyjából százötven méter (bár inkább sokat mondok) összkerületű gumirészén futott. kénytelen voltam megállni a zimankóban, mert először nem akartam elhinni, de frankón, ott rótta egymás után a köröket. nagy az isten állatkertje, nemvéletlen mondja m. mindig. 

meg az is rémfurcsa nekem, hogy a régikedvenc dokijaim előadták tegnap, amikor lementem én is ebédelni g.ral hozzájuk az ötödikre, hogy milyen jó, hogy megint itt vagyok, amilyen energiabomba vagyok, és folytonragyogó. nagyon más mozit nézhetnek, a cukik. bár azt meg kell hagyni, hogy tényleg minden percét élvezem, és már megint lelkes vagyok ezt az egész orvosságot illetően.

és, ha már ennyi hülyeséget összehordtam, íme a legőrültebb két nő, a leggyönyörűbb zenével:

na megyek, megírok két állítást, mert volt egy nő, akinek a terapeutája is ott volt, és elkérte az anyagát, hogy tudjanak vele dolgozni, mire mások is vérszemet kaptak, én meg nyilván, hogy mindenkinek mindent. szerencsére úgyse írtam egy betűt se a szakdogához azóta, hadd nyomasszon kicsit mégjobban.