mintha valami tökéletes magzatpózba, úgy kucorodom vissza a kanapé sarkába minden egyes máscsinálás után. meg mintha külön fizetnének érte. de most e. elment koncertre, úgyhogy az lesz a luxusprogramom, hogy elmegyek sétálni én is, aztán megeszem a papírtigrises maradék rákos tésztám, aztán pedig olvasni fogok. magányos vadász a szív, ez a könyv címe, és pont tetszik, mert az írónő nem túlozza el a karakterek leírását, és lehet rajtuk gondolkodni egy csomót. meg mert én olyan vagyok, hogy a stroke-ellátásnál a PA-ról is pavel alekszejevics jut eszembe a kukockij eseteiből, nem pedig a pulmonalis artéria.
jó lenne feloldanom magamban az ellentmondásokat. nincs bennem hangyaf.nyi kitartás sem, emiatt nem bírok figyelni és tanulni, viszont épp ebből kifolyólag kéne mégiscsak összeszednem magam, különben kínlódhatok még tovább. nevetségesen fáradt vagyok. újfent.
csak azt a pár dekát a hasamról, csak azt a pár évet, azt kéne tudnom leradírozni valahogy.
megyek, rajzolok magamnak szemeket. kifestem az arcom a hídnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése