valamikor regényt akartam írni. hogy egy férfinak meghal a felesége, és megtalálja a fényképeket, amiből kiderül a nő másik szerelme, a másik élete, és az egész közben egy családregény, a saját családom regénye, nyilván, csak egymás bántása helyett leöntve valami romantikus rózsaszínnel.

ma örülök. hogy túléltem a tegnapot, és bakeliteket hallgatok. egy hete áll a megkezdett vászon a sarokban, pedig festőállványt is kaptam hozzá.
(cseppet sem zavar.)

ma nem akarok írni. vagy ha igen, akkor sem másoknak. (mínusz neked, persze, de te meg nem olvashatod.)

ma boldog vagyok.

hogy jutott ez most eszembe.