én tényleg tökre akartam blogolni, de aztán beszippantott a dowton abbey, és most már angol nemeslány akarok lenni 1912-ben. (najó, ezt most csak a hatás kedvéért írtam, szerintem halálra unnám magam, hamarabb lennék cserfes, mindent tudó szobalány.)

pedig volt a pocsék jungi kongresszus, pedig volt a szuper olvasókör, pedig szerelik össze csütörtökön a gardróbom, úgyhogy most átmenetileg ruhakupacok közt gázolok át a kanapéig, pedig volt néhány vészhelyzetbe illő helyzet a kórházban (többet mondjuk a hétre nem kérek), és van ez a furcsa tavasz-ősz, ami elcsavarja a fejem, és szívem szerint egész nap járnám a várost, okok nélkül, célok nélkül.