a szeretet tériszonya.

az vagyunk nekem.

(meg persze, mint testnek a kenyér, és mint lángot a lélek, csak hát ez mind mellékes ahhoz képest, ahogy jól áll nekünk az összes évszak, ahogy száguldunk az őszi tájban, ahogy dobol az eső a válladon, ahogy nézed a - határozott - karcsapásaim keltette hullámokat a vízen. ahogy szépek vagyunk, de csak mert együtt, és ahogy ilyen többet már nem lesz még egy - ezt tudjuk mindketten. 

és most megiszom az utolsó korty sauvignon blanc-t, mielőtt elindulnék [mégsem mehet kárba a kedvencem], és most magam elé suttogom, hogy az emlékem vagy.)