tulajdonképpen egy egész sor dolgot rá lehet fogni az ember apukájának az esküvőjére. a kritikátlan mennyiségű fehérbor/gintonic/vodkavalami fogyasztását, például. a mai, tanulás helyetti rendrakás-lázat, például. a gyomrom mélyén egyelőre csak készülődő szomorúságot, például.

egy hete ilyenkor capri szigetéről tartottunk hazafelé. vagy a vonaton ültünk. vagy már a tengerparton, proseccóval a kezünkben. és ugyanezekkel a kérdőjelekkel a fejemben voltam tökéletesen elégedett. 

persze, közben hipomán is vagyok változatlanul, és nem igazán tudok mit kezdeni ezzel a melankólia-feldobottság mixtúrával. még zenét sem tudok választani magamhoz. de most komolyan.