szomatikus (és anyagi) státuszom rendeződésével összhangban ismét átkerültem a felszálló (értsd hipomán) ágra. elköltöttem egy csomó pénzt, meg már nem sírok minden ötödik percben, meg nem utálok mindenkit, aki hozzám mer szólni. meg ilyenek. és még az sem okozott relapszust, hogy tegnap nem sikerült összeszerelni a ********** ikea ************ polcait, illetve csak az egyiket, és így most egy gyönyörű kész fal helyett van egy közepesen gyönyörű félkész falam a nappaliban. ja, meg hogy közben csőtörés volt az utcában, és nem volt víz. ja, meg hogy a kaputelefon is elromlott.
(a pozitív világszemlélet chimborazójaként itt hozzátehetném, hogy micsoda öröm, hogy ma úgyis ügyelek, és a kórházban van víz, kapucsengő meg minek, de semmi vész, itt azért még nem tartunk.)
tegnap azon gondolkodtam az egyik maradvány sötétebb pillanatomban, hogy vajon ha megírnám én is itt, hogy hányan szólítottak le az elmúlt két hétben, kulturált, jólöltözött férfiak, akkor jobban érezném-e magam a bőrömben. hogy vajon mások azért írják-e meg, mert így átkereteződik némileg az egyedüllétük/párkapcsolati nehézségük. aztán úgy döntöttem, inkább azt írom meg, hogy mennyi pénzt szórtam el ruhákra meg ajtógombokra a zara home-ban. és hogy mennyire szép ez a dal, és mennyire húsbavágó a sorozat (the affair), aminek a főcímdala:
rám gondolsz?:) mert ha igen, 42 évesen az ilyesmi igenis keretez, ugyanakkor meg valóban, tök bulvártéma, de jobb, mintha nem lehetne ilyenekről írni.
VálaszTörlésnalad, es masoknal is olvastam pont egyszerre hasonlot, es ezert agyaltam rajta, igen. hogy bulvartema, erre nem gondoltam, csak hogy vajon mi a pszichologiaja. meg hogy mennyire patologias mar, hogy en azert sem irom le ezeket az elmenyeimet itt, mert az a teveszmem, hogy a magammal kapcsolatos pozitivumok leirasa = undorito onfenyezes. (ez mas emberekre nem vonatkozik, senki masnak nem inge.) illetve hogy szamomra ez valodi, belso pozitiv erzessel nem jarna, pont ebbol a kapcsolodo automatikus erzesbol kifolyolag. ha ez ertheto. :)
Törlésérdekes hogy ezt írod, mert a régi blogomban én sem írtam ilyesmiről, és pont ugyanúgy gondoltam/éreztem, mint te. hogy nem ad valódi belső örömöt. igaz, ott számított az is, hogy sokkal többen olvastak, ismeretlenek is, ami feszélyezett. a mostani zártban sokkal szabadabban írok le bármilyen random hülyeséget, de korábban akkor sem írtam volna ilyesmit, ha csak magmanak írok. közben viszont dolgoztam jó sokat az önelfogadáson, lehet hogy ez ennek is eredménye, de ez azért es korántsem jelenti azt hogy mélyebb rétegeimben is definiálna a témakör, vajon megnéznek-e vagy sem, az utcán. Épp csak futó, aprócska öröm, amit régen nem éreztem, most meg igen, mert egyrészt megszokott volt, huszonévesen az ha megnéznek,amúgy meg tulajdonképpen mindegy is, ha egyszer nekem nem tetszett amit a tükörben láttam, most meg már értékelem.
Törlés( egyébként esetenként szoktál itt is írni róla, hogy kapsz pozitív visszajelzéseket a külsődet illetően is, és ez jó, és nem gondolja szerintem senki hogy undorító önfényezés lenne:))