és most rendkívül büszke vagyok magamra, amiért a cikkírásra kapott szabadnapomat olyan hasznos és felnőtt dolgokra használtam fel, mint a pianino billentyűzetének megtisztítása a két hónapos festék- és vaxfoltoktól, a nyári ruhák első adagjának könnyes bedobozolása, illetve a két nappal ezelőtti szerelések mocskának eltűntetése. meg arra is büszke vagyok, hogy nem írtam hétfőn egy egészen más témájú bejegyzést.

az új polcok amúgy irtó klasszak, egészen rendezettnek kezdem magam érezni tőlük. ráadásul igaza volt a bolhapiacos néninek, úgyhogy lett két vulkánfiber bőröndöm is tárolásra. és a benti szobám is alakul, lementünk a héten a.val a művészetterápiára, ahol kiderült, hogy nem utálnak, és kaptam két meseszép képet a már meglévő mellé. mondjuk a szerelésért cserébe ismét végig kellett hallgatnom egy primitív cicázást, mondtam is a.nak, hogy legközelebb megtiltom, hogy kettesben hagyjon. vagy hallgatás helyett (ami alatt becsszó nem mosolyogtam, és nem vágtam kedves arcot) megmondom, hogy be lehet fejezni. lassan úgyis megtanulok falat fúrni. a pihepuha párnákat pedig eddig mindenki el akarta vinni, a pácienseket beleértve, úgyhogy melegen ajánlom a h&m home-ot (a szobám kirablása helyett). 

meg ezt a dalt is ajánlom, ha már a nyárnak lőttek: