az ábécében észlelt tükörképemet nézve épp az utolsó utáni pillanatban jött ez a szabadság. (arról mélyen hallgatva, hogy csütörtökön bejelentettem, hogy gyorsan menjünk vizitelni, mert utána szeretnék elvonulni sírni. nem néztek rám furcsán, hanem kaptam helyette simogatást meg ebédet.)

nade már csak három nap, és a tenger habja lesz a ránctalanítóm.