(szeretem, hogy.)

újra olvasok, és szándékomban áll maximálisan visszaszoktatni magam, és a (re-)művelődés rögös útjára lépni.

vannak barátaim, és lehet órákat lógni a telefonjaink végén, tisztára mint kamaszkoromban j.val, amikor felhívtam őt reggeli ébresztőóra gyanánt, aztán valahogy mindig elfelejtettük letenni.

holnap megyünk a zártosztályos kollégákkal alkoholizálni, nyáron pedig szoktak menni aquaparkba (legalábbis egyszer már voltak), és most elhívtak engem is.

nem hisztériázom azon, hogy az aquaparkban majd fürdőruhát kell venni, és undorító a testem.

a vasárnapi ügyeletben életemben először élveztem a locsolkodás kínos hagyományát, főleg amikor a zuhannyal kaptam a reggeli vizit előtt.

szintén a vasárnapi ügyeletben megnéztük az aranyhajat a zárton a betegekkel, másnap pedig énekeltünk velük (szimpla gitározásnak indult, aztán jútyúb-parti lett belőle), és azóta minden nap végén le kell játszanom pár dalt (mégis pályát tévesztettem).

meglepetésből hazajött a húgom pár napra londonból, és mindjárt repülünk hozzá mi is.

van élet legalábbis az ilyen köztes kis halálok után kitmit szeretni.