(something more.)

és a nagymamám ott dolgozott pszichiáterként, ahol most én (eddig csak az aranyketrecet meg az ideggondozót emlékeztem valamiért). és olyan jellemzést írt róla a szobor albert, amilyet remélem, hogy rólam is írnának, ha kéne, a kedvencem a minden helyzetben jelentkező, kissé túlzott, de sohasem káros őszinteség volt. a másik anyai ágról meg kutyabőrünk van, állítólag valamelyik báthori adta. jobban mondva csak címer, mert a kutyabőrt elégették a háborús menekülés alatt.

mikre nem jó a húsvét.

szeretem az élet(em) humorát. hogy részben talán annak köszönhetően kerültem most közelebb anyukámhoz, ami vele a másik oldalról történt meg. és szerintem az olvasottságom is azért nőhetett meg ugrásszerűen, mert végre talán másról is fogok írni, mint a nős férfival való nyűglődéseinkről.