úgy csinálod, mint aki mindjárt elkezd játszani egy chopint, mondja nekem epikrízis-gépelés közben a kollégám, pedig nem is tudja a zongorát, pláne a chopin-szerelmemet. ennyire vagyok átlátszó. a testképzavaros betegem pedig megkérdezte tegnapelőtt, hogy eszem-e, remélem, kellőképp autentikusan válaszoltam.

szeretem a munkámat, de jelenleg még jobban azt szeretem, hogy egy hét szabi, és mindjárt helló, london. teszem hozzá, a bőrönd bepakolódhatna magától.

ha még egy kicsit kutakodunk a családfában anyai-nagyapai ágon, az összes celeb a rokonunk lesz. de egyelőre csak schubert, akinek az ave maria-ját egyszer egy egész habos-túrós sütési ceremónia alatt nem tudtam megunni. 

azt viszont sürgősen el kéne döntenem, hogy most akkor ashkenazyba vagy susanne bierbe vagyok szerelmesebb.

(1, 2, 3)

dán filmnap, bútorrestaurálás, a világ legfinomabb vaníliafagyija, holnap meg a müpa. 

kellhet-e több.

(kellhet.)

akartam mesélni, hogy elmentem az ügyelet után a megrendelt csillivilli köpenykémért, és a néni emlékezett rám, tudta a nevemet, és másodjára is lekirálylányozott. kár, hogy aztán kardiológusnak nézett, szóval annyira mégsem jó emberismerő. (kár, hogy közben néha szívem szerint visszaadnám a diplomát inkább, mert ezek az ügyeletek még a magamfajta ál-királylányoknak sem valók, komolyan.)

én lehet, hogy tényleg mindjárt ki fogok égni. már ha ez még nem az. pedig csak holnap nyitják meg ünnepélyesen az új részlegemet. utána vajon kevésbé lenne ciki idegösszeroppanni? az idegek játéka, mondják szakmám egyes nagyjai, ugye, a pszichózisra. és valaki ezt még beveszi. (?)
és persze véletlenül sem magam miatt tartom magam a döntésemhez, óugyan.
empátián alapuló önkontroll. ezt csináljátok utánam. (ne.)

ennyi tehetséges, ennyi szép ember egy családban. majd igyekszem mutatni. (ha már olyannak lenni nem megy.)

ő a nagymamám.

(szeretem, hogy.)

újra olvasok, és szándékomban áll maximálisan visszaszoktatni magam, és a (re-)művelődés rögös útjára lépni.

vannak barátaim, és lehet órákat lógni a telefonjaink végén, tisztára mint kamaszkoromban j.val, amikor felhívtam őt reggeli ébresztőóra gyanánt, aztán valahogy mindig elfelejtettük letenni.

holnap megyünk a zártosztályos kollégákkal alkoholizálni, nyáron pedig szoktak menni aquaparkba (legalábbis egyszer már voltak), és most elhívtak engem is.

nem hisztériázom azon, hogy az aquaparkban majd fürdőruhát kell venni, és undorító a testem.

a vasárnapi ügyeletben életemben először élveztem a locsolkodás kínos hagyományát, főleg amikor a zuhannyal kaptam a reggeli vizit előtt.

szintén a vasárnapi ügyeletben megnéztük az aranyhajat a zárton a betegekkel, másnap pedig énekeltünk velük (szimpla gitározásnak indult, aztán jútyúb-parti lett belőle), és azóta minden nap végén le kell játszanom pár dalt (mégis pályát tévesztettem).

meglepetésből hazajött a húgom pár napra londonból, és mindjárt repülünk hozzá mi is.

van élet legalábbis az ilyen köztes kis halálok után kitmit szeretni.

(something more.)

és a nagymamám ott dolgozott pszichiáterként, ahol most én (eddig csak az aranyketrecet meg az ideggondozót emlékeztem valamiért). és olyan jellemzést írt róla a szobor albert, amilyet remélem, hogy rólam is írnának, ha kéne, a kedvencem a minden helyzetben jelentkező, kissé túlzott, de sohasem káros őszinteség volt. a másik anyai ágról meg kutyabőrünk van, állítólag valamelyik báthori adta. jobban mondva csak címer, mert a kutyabőrt elégették a háborús menekülés alatt.

mikre nem jó a húsvét.

szeretem az élet(em) humorát. hogy részben talán annak köszönhetően kerültem most közelebb anyukámhoz, ami vele a másik oldalról történt meg. és szerintem az olvasottságom is azért nőhetett meg ugrásszerűen, mert végre talán másról is fogok írni, mint a nős férfival való nyűglődéseinkről.

annyival könnyebb betenni a mosógépbe, mint kivenni a ruhákat, mindig elfelejtem, amikor hatalmas elánnal végre csinálok valamit. a hajamat újabban ötnaponta mosom, mit mondhatnék ennél többet. 

nagylevegő, és mindjárt kapok húsvéti lakomát.

(lefejezett.)

kezdek egyre hálásabb lenni, azt hiszem. hogy megmutatódott a milyensége, hogy merek dühös lenni, hogy megmutatódott a milyenségem. hogy mégse félek.

persze, ehhez nyilván hozzájárul, hogy nincs(enek) az országhatárokon belül. hogy a másik ismét megismer, és ismét szabad szeretnem. hogy ugyan hányinger és hiszti minden reggel, de aztán a nap közepén egyszer csak mégis elfelejtem, hogy én ezt most nem szeretem, mert kapok egy csomó mindent (megbecsülést, elismerést, figyelmet, heccelést). hogy dafke.

most viszont sürgősen befejezem a négy hátralévő körömlakk-tojást.