fél óra leforgása alatt töltöttem meg két ikeás-óriásszatyrot a nagygardróbból kiselejtezett, adományozásra szánt ruhaneműkkel. az utóbbi években néha konkrét düh tör rám, és megszállottan szortírozom át ezredjére is a szobám fiókjait, ládáit, szekrényeit. mindig egyre több holmitól szabadulok meg, mindig egyre fontosemlékebb holmitól. máskor viszont megijedek. biztos oké-e, hogy kidobom a szalagavatós papírvirágot. biztos oké-e, hogy nyolc-kilenc év távlatából nem jelent már semmit. mi van, ha plusz nyolc év múlva mégis jelentene (újra) valamit, most akkor kukázzak-e vissza mindent. és mennyire imádtunk tizenévesen anyukánk régi ruháiból kollekciókat gyártani és divatbemutatózni a húgommal, erre én elajándékozok mindent, mi marad a mi lányainknak. leöntöm a helyzetet az adakozás, a segítés sziruprózsaszín mázával, közben valójában arról szól az egész, hogy haragszom a felesleges ruhákra (sálakra, nadrágokra, kesztyűkre, kendőkre, fürdőruhákra, cipőkre). mert kiszorítanak. mert hol vagyok ebben én. mert folytonos mementók, hogy nekem semmi nem elég. (a gardróbszekrény, tele ruhával, a saját szekrényem, tele ruhával, a vendégszoba szekrénye, félig tele ruhával, a mindenki szerint jó testem, a mindenki szerint okos fejem, a mindent összevetve kurvanagy mázlim.)
nem jutok dűlőre magammal, még mindig nem jutok.
Nem tudom, hány éves vagy, én 42, de még ennyi idősen sem mindig sikerül eldönteni, hogy mi az, ami kelleni fog még, és mi az, ami már nem.
VálaszTörlésa ruhaneműkkel kapcsolatban nekem van egy - a tapasztalataimon alapuló - ún. egyéves szabályom. vagyis, amit az elmúlt egy évben nem vettem fel, azt soha nem is fogom, hiába tetszik, hiába divatos, hiába áll esetleg még jól is. és ez tényleg így van, szóval lehet, hogy tíz év múlva mégis kellene, de aktuálisan mindig van egy barátnő vagy barátnő húga vagy vadidegen akinél, úgy érzem, jobb helyen van az adott ruhadarab, mint a gardróbomban. amúgy 27 éves vagyok, immár 16 hosszú napja. :)
VálaszTörlésAkkor még további 349 boldog napot kívánok a 27. évedben! :)
Törlésköszi! :)
VálaszTörlésÉn simán kihagyok éveket, aztán felfedezem magamnak újra a cuccokat, persze nem vagyok egy trendszetter tipus ;)
VálaszTörlésugyanez az erzes fogott el pakolas es szortirozas kozben: vajon lesz olyan hogy nosztalgiaznek de nem tudok, mert konkretan semmim nincs a multambol? fene se tudja hogy megy ez, mindenesetre megvaltam mindentol, ugyhogy most ujakat gyujtok beloluk hatha megis nosztalgiaznek :-)
VálaszTörléshobelevanc: trendszetter. :)))) - ezen most irtó jót mulattam! :) különben én sem vagyok az, most épp nagymamám taft (vagyhogyhívják) szoknyáját szeretném átalakíttatni és mindenképpen hordani, meg anyukám/nagymamám kockás sálában pompázok napok óta, annyira tetszik. viszont furcsa módon a saját holmijaimat hiába próbálom évek elmúltával magamra aggatni, elkap a hév, aztán nem hordom őket mégsem. szerintem konkrétan rájuk vagyok unva, ezért tetszenek hiába, magamon unom őket. :)
VálaszTörlésMókuskonzerv: nekem volt az utóbbi években pár szortírozási rohamom (előtte mindent, de tényleg konkrétan mindent elraktam - szerintem írtam is erről itt egyszer, amikor körberöhögtem magam, mert találtam külföldi utakról elrakott joghurtos papírt meg vécépapír-darabkát is [nem, nem viccelek]), és eddig nem hiányzik még semmi. :) igaz, 10 éves korom óta írtam naplót, az utóbbi időkben pedig inkább a blogot, úgyhogy ha nagyon nosztalgiázhatnékom van, felütöm valamelyik füzetemet. de tényleg a fene se tudja. néha rám is rám tör a gyűjtögethetnék (máskor meg a kidobálhatnék), szóval maximálisan megértelek. first world problem a köbön. ;)