azt mondjuk nem gondoltam volna, hogy azzal a szoknyával veszek majd le ma mindenkit a lábáról, amit egészen konkrétan azért vettem (egy blúzzal, három bugyival és két harisnyával egyetemben), mert nem volt már tiszta ruhám a helyen, ahová a rakparti szélben megyek haza.

ebben a mostban az a jó, hogy minden nap megfújatom a hajam a rakparti széllel. ebben a mostban az a jó, hogy sokkal kevesebb dioptriát romlik a szemem, mert gyakorlatilag a kórházon kívül alig ülök monitor előtt. mondjuk a blog hiányzik egy kicsit (néha egész szép mondatok jutnak eszembe a rakparti szélben). ebben a mostban az is jó, hogy mégiscsak sikerül elfogadnom egyrészt a segítséget, másrészt a tényt, hogy nem szégyen változtatni egy döntésen. és hogy talán mégsem regresszió az apámhoz költözés sem, hanem épp ellenkezőleg (bár az összes cuccom odaköltöztetésén és a rendrakás elkezdésén kívül egyelőre nem sok minden történt, holnap fogok először ott aludni [illetve az alvás talán túlzó kifejezés, mert pakolni kéne, meg most derült ki, hogy a cikk sem lesz elég hétfőre]). néha komolyan egészen felnőttnek érzem magam, az őszinteség teszi vagy ez az újdonsült bátorság, amivel revideálgatom magam, vagy a kettő ugyanaz, tökmindegy, tökjó.

és a cba-ban a legolcsóbb a jana (még a teve-diszkontnál is olcsóbb!), és a betegeimnek köszönhetően mindig van csokim (mondjuk annak jobban örülnék, ha nem csak akkor vennék be a gyógyszereiket, ha ezt minden nap a fülükbe rágom, és gyógyulnának is), és újra rászoktam az olvasásra, és van zongora, és megtanultam azt a bach-prelúdiumot, aminél egyszerűbb nincs, de hát olyan szép.

szépezazegész.

mikor történt, hogy olyanok linkeltek ki a blogjukra, akiknek a túl sokáig tartó íráshiánya krónikus hiányérzeteket kelt bennem. 

szóval köszönöm.

(kétszer fog meghalni.)

az estéim meg, mintha valami tudatmódosult mámorban. pedig azt az egy pohár kissé ecetes fehérbort leszámítva, amit e.vel ittunk csütörtök este, időtlen idők óta nem ittam alkoholt, ha másra nem is, erre jó volt az az éjszaka. jófej a sorsom, kapom itt a jó útra tereléseket. (köszi, hogy cigizel, köszi, hogy alkoholista vagy.)

idegen fényképalbumokban keresem a családom. idegen lakásban ébredek, azt játszom, hogy otthon vagyok, és ott is. vagyok. túl hamar, és még túl könnyebben válnak igazzá a vágyaim. (kivéve.)

e. tegnap kezdett élete első pszichológus-munkahelyén. a húgom kilenc óra múlva elrepül két hatalmas és egy kevésbé hatalmas bőrönddel. az első héten biztos, hogy nem fog skype-olni, mondta, nekem meg miért nem akkor hiányzott, amikor még itt volt. b.zsal meg j.val is ez történt anno, akkor véltem őket mindenféle idegenekben felismerni városszerte, amikor hosszabb ideig nem tartózkodtak a városban, facsarodott össze-vissza a szívem. tíz nap híján egy éve találkoztunk először z.val, be van írva a naptáramba. (note to self, szívecske.)

szürreális esti gondolataim, szürreális esti érzéseim, reggelre el kell, hogy múljatok. (és el is szoktak, egy szavam nem lehet.)

holnap kezdődik az autogén tréning szupervízió (tegnap tartottam az első órát), hétfőn indul újra az analízisem, miről merjek beszélni, merjek-e bármiről. lesz jungi rendezvény is, benne leszek a szervezésben, e. kért meg, hogy segítsek. 

néha tudom, hogy a szavaim mégis csak szavak, és a nagyszabású jövőképem, a kiforrott terveim mind szavakból állnak, amik csak szavak. ja, hogy én ezt akarom.

ja, hogy én ezt akarom?