valami átkozottul nyomaszt, nyomja a hasam, nyomja a mellkasom, nyomja a méhem, harmincfokos lakásban ráz magamtól a hideg. csomó konkrét okom van/lenne rá, mégis ez marad, ez a diffúz, ömlesztett szorongás, hiába veszem sorban külön-külön, hogy a szüleim, hogy a holfogoklakni/hazaköltözés, hogy az ügyeletmaeste, hogy a bármikorműtétrebeosztás (az a durva, hogy nekem tényleg sírhatnékom van, amikor belevágnak egy szövetbe, pedig a császármetszés egy cuki műtét [mármint cuki a végeredménye], mégis iszonyodom az egésztől, gyűlölöm, hogy ott kell állnom, fognom a fémizéket), hogy a pénztelenség, hogy a szigorlat. olykor összetévesztem a szomorúságot az éhséggel, aztán persze már betömöm a kétszázforintos pizzát (ezt is deunom már), pedig legalább fogyhatnék, ha már lelkinyomor van. röhögök magamon, amikor eszembe jut a nonszensz, hogy a nyár a kedvencem, hogy ezt várom egész évben, mégis, amire vissza tudok emlékezni, augusztusban mindig válság van. sajnálom b.t magam mellett, sajnálom, mert nem tudok most adni (elfogadni se nagyon), és fogalmam nincs, meddig fog tartani ezúttal a most, vagy hogy érdemes-e kibírnia.
úgy szeretnék jódolgot is írni, mindenki nyaral meg pasizik meg tervez, nem igaz, hogy ennyire el legyek cseszve. n. volt állításon szombaton, annak például örülök nagyon, meg hogy újabban egész sokat dumáltunk. folyamatban van a goki-s ügyintézésem is, mondjuk csak novemberben lesz esedékes, de végre nem csak a csodát várom, hanem lépek az érdekemben. találkoztam k.n.vel is, jó volt nagyon, meg előtte a hétvége b.nál. jut eszembe, igaziból megtanultam gitározni! najóóó, de legalábbis a wicked game-t el tudom prüntyögni, és ezzel tökéletesen elégedett is vagyok.
nem is olyan rossz nekem, na. csak valaki tudomására hozhatná ezt a testem görcsgombócainak is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése