b. mesélt még az előző alkalommal egy nőről, aki kitalálta, hogy egy év alatt kétszer nem festi ki ugyanazzal a körömlakkal a körmeit. azóta gondolkodom, nekem mikor lesz annyi színem, hogy ezt meg tudjam csinálni. egy tízessel mondjuk tuti öregebb lehet nálam az a csaj. azért vettem ma egy zöldet. hogy pontos legyek, ezen a héten a második árnyalatú zöldet.
szóval amíg szárad a lábamon, addig úgy döntöttem, írok. nem mintha különösebben lenne miről, legfeljebb, hogy mennyire szeretem a barátaim. alapjáraton természetesnek veszem a létezésüket (mármint, hogy léteznek számomra), és csak ha olyannal szembesülök, mint m., akkor döbbenek rá, hogy annyira mégsem evidens, hogy vannak. fogalmazhatnék úgy is, boldog vagyok.
azt hiszem, kész a lakk. a bőrönd is majdnem, persze végül nem bírtam nem kiüríteni a szekrényem, döntésképtelenség a köbön, mégis mit hagyjak itthon. amikor azt se tudom ma este, hogy holnap mihez lesz kedvem, nemhogy két hónapra előre.
megyek tényleg. elengedem magam, pozitív leszek, várakozásteljes és nyitott. és ha jönnek majd a csúnyagonosz arab férfiak, lesütöm a szemem nagyon szorosan. drukkoljatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése