amilyen gyorsan letarolt a nyavalya, olyan gyorsan változnak is a tünetek, úgyhogy a tegnapi egész napos láz után éjszaka máris beléptem a taknyos-köhögős fázisba. most a fő aggodalmam, hogy á. ne kapja el (persze j. sem, neki kedden jön ugyanis az újabb oltás), mert be van ígérve szombatra a nagyinál alvás. nem is tudom, ő vagy mi várjuk-e jobban. én a hét elején már fodrászról és fotóalbum-ragasztgatásról álmodoztam, meg hogy végre haladok majd pár oldalt a sally rooney-regénnyel. 

ma azért már kimentem ugrálni a kertbe (ennyit a betegség luxusáról valóban), tudniillik á. valahogy v.-ral nem akart sem tegnap, sem ma elindulni a játszótérre. szerintem egyébként aggódik értem, meglepően könnyedén elfogadta azt is, hogy nem együtt fürdünk, és nem ehet a tányéromból, pedig ezek a nem-ek egyébként kisebb-nagyobb balhékba szoktak torkollni. magyaráztam neki a betegségről, hogy ha esetleg tényleg ijesztő lenne számára a szokatlanul gyenge állapotom, akkor jobban megértse, ne szorongjon. úgy láttam, nagyjából átmentek az üzenetek, ma már kevésbé bújt reggel, azt ismételgetve, hogy a "mami most beteg. mikor nem lesz beteg?".

még mielőtt beütött volna a krach, nézegettem a naptáramban a gyerekekkel kapcsolatos kötelező időpontokat, és leesett, hogy december 1-je már advent lesz. és ugyan mantrázom magamnak, hogy nem idén leszek a legszuperebb adventezős anyuka, azért szeretnék egy-két apróságot becsempészni a mindennapjainkba. meg így visszagondolva olyan szomorú, hogy nekünk otthon nem igazán voltak családi hagyományaink, kicsit olyan hiány ez, mint a magyarországi kirándulások teljes kimaradása az életünkből. szóval nyilván volt adventi koszorúnk, de arra nem emlékszem, hogy valaha is leültünk volna együtt négyen meggyújtani a gyertyát, tartani egy lassabb ebédet-vacsorát, közben beszélgetni az ünnepről, bármiről. úgyhogy feltett szándékom ezen változtatni, de ehhez először is szeretnék idénre valami félig-meddig diy adventi gyertya-installációt, aminek az elkészítésében akár még á. is tud segíteni. 

valami ilyesmire gondoltam, csak színes gyertyákkal, mert ráadásul így a következő kiránduláskor a fenyőgally-gyűjtés is tud egy közös projekt lenni, üvegcséim meg vannak itthon elfekvőben:

(és bocsánat, akit triggereltem november elején egy félig adventi poszttal: a helyzet az, hogy a jelen kisgyerekes életemben december 1-ig szinte tényleg csak hármat kell aludni.)