reggelente, ahogy a 105-ösön ülök, és a fülemben a day two szól, egy dél-olasz kisváros amfiteátrumába képzelem magam. 

irtó nehéz onnan eljönni.

baszkföld (és cantabria és asturia) annyira álomszép volt - óceán és zöld hegyek -, hogy azóta sem találok haza.