amíg várom a húgomtól a visszajelzést, addig írok a dicséretek + én-viszonyrendszerről, ami a 2. nap kihívása. azt hiszem, én ezt egész héten fogom inkább csinálni, mert ma egyáltalán nem ment, annyira befeszültem attól, hogy feladatba van adva. volt egy pont, amikor komolyan haragot éreztem önmagammal szemben, amiért állandóan fűt-fát dicsérgetek, ma meg tisztára megkukultam. lehet, hogy nekem ez lenne az igazi bátorság, tudni elengedni egy feladatot? ne akarni tökéletesen megoldani, pláne, amikor nincs is egy definiálható mérce arra, hogy mit jelent a tökéletesség?
egyébként nem is igaz, hogy nem dicsértem, csak hát nem teljesen idegeneket (azaz nem voltam tökéletes feladatmegoldó). az egyik benti betegemet például nagyon megdicsértem, amiért csomót haladt önmagával kapcsolatban, és sokkal-sokkal jobban van, mint előző héten. de hát ezt minden nap csinálom, ugye (azaz nem érvényes). és megdicsértem a másodállásomban az egyik nővér karkötőjét, aki legalább majdnem idegennek számít, mert kb. kéthavonta egyszer találkozunk, de inkább három. (egyébként a reakciója az volt, hogy nekem adta a karkötőt.) egy másik nővérnek pedig a gyönyörű haját dicsértem meg, de ez meg annyira természetes, hogy nem is számít, hogy fel se tűnik hogy csinálom, ahogy azt is mindig észreveszem és szóvá teszem, ha valakinek új frizurája van, vagy felvett egy még nem látott ruhadarabot.
tulajdonképpen nagyon szeretek bókolni, mindig örömmel tölt el, amikor látom a hatást. sose fukarkodtam a tetszésnyilvánításokkal, főleg mert nagyon utáltam úgy felnőni, hogy a szüleim (és a magyar oktatási rendszer) elfelejtettek rendszeresen dicsérni. csomó munkába telt felnőttként megtanulni elfogadni a pozitív visszajelzéseket, nem lesöpörni magamról az elismerést (ne adj isten, önmagamat megdicsérni). azt hiszem, ez sokkal-sokkal nagyobb feladat volt, mint merni dicsérni. emiatt is jött ki szerencsésen, hogy összemostam a 2 feladatot (dicsérni + visszajelzést kérni magammal kapcsolatban), mert így kibújhatott a szög a zsákból, miszerint még mindg nem annyira könnyű azt kérni valakitől, hogy mondjon rólam pozitív dolgokat.
folyt.köv., mihelyt a legfontosabb megkérdezett, azaz n. válaszol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése