rég éreztem már olyan győzelmi mámort, mint amikor tegnap este megnyertük a helyi kvízt, pedig csak hárman voltunk, mert á. az utolsó pillanatban bemondta, hogy márpedig óbuda messze van, v.-t pedig nem tudtam elcsábítani a munkája mellől. igaz, így learathattam azt a babért is, hogy posszeidon és medusza gyermeke, akinek léptei nyomában források fakadtak, amikben a múzsák fürödtek, az pégazosz. (mondjuk a húgom eléggé hitetlenkedve-szájhúzva írta be, szóval a hitelességemen még dolgozni kell.)

annyira klassz néha totál mást csinálni.

(annyira klassz nyerni.)