viszonylag nem szoktam fennhangon politizálni, mert úgy vagyok ezzel is, mint sok minden egyébbel, vagyis ha nem tudom tökéletesen, akkor inkább másra hagyom, én pedig szép csendben figyelek és tanulok.

szóval ez egy kicsit olyan lesz, mint amikor a hálapénzről írtam, egyedi és szubjektív és unprofessional.

vasárnap délelőtt én nagyon boldog és büszke voltam. volt valami patetikusan felemelő a sorban állni sokakkal együtt, és később is minden alkalommal meghatódtam, ha a városban mászkálva gyanúsan a szavazófülkék felé igyekvőket láttam, vagy a hírekben a mindenfelé kígyózó sorokat. azt éreztem, amit olyankor szoktam, amikor együtt énekeljük a himnuszt (najó, meg ha bármilyen koncerten együtt éneklünk sokan, vagy együtt tapsolunk a színházban), vagy amikor szétválik az autósor a szirénázó mentőautó előtt, audi vagy trabant, egyformán. 

szóval, hogy együtt. 

és egyáltalán nem érdekelt, hogy a néni vagy az öltönyös fickó előttem kire szavaz, csak büszke voltam, hogy együtt választunk.

aztán lett a kétharmad. az én patetikus örömömet pedig felváltotta valami rettenetes szomorúság és csalódottság és düh. és nem az emberekre haragszom, és kicsit sem tetszik, amikor lebirkázza őket bárki. szerintem ugyanúgy nem birka, mint amennyire magamat nem tartom annak. én arra az ellenzékre vagyok dühös, akinek négy év alatt nem sikerült választható alternatívává fejlődni. én arra a magyar politikai "elitre" vagyok dühös, akiknek köszönhetően megtanultam a karaktergyilkosság, a gyűlöletkeltés és a bevándorlóország szavakat. 

és első indulatomban igent válaszoltam, amikor egy hamarosan norvégiában munkát vállaló kollégám megkérdezte, megyek-e norvégiába. de nem, én egyáltalán nem akarok menni. se norvégiába, se máshova (illetve de: nyaralni, rogyásig). és azt sem akarom, hogy mások ezzel reagáljanak a választási eredményekre. én azt szeretném, hogy itt legyen egy színvonalas politika, egy színvonalas választási kampány, amiben nem sorosgyörgy képét ismerem meg az utolsó ráncig, és nem is azt hallgatom különböző verziókban, politikai programként, hogy orbántakarodj. bizonyára ezek a pártok - kormány vagy ellenzék - szuper, és pozitívumoktól nem mentes programmal rendelkeznek, csak valahogy ezek alig hallhatóak a nagy sárdobálás mellett. én azt akarom, hogy itt legyen egy kiegyenlítettebb parlament. én azt akarom, hogy itt ne legyen bűnbakkeresés, mások hibáztatása, ujjal mutogatás, ellenségkeresés. hogy csak egy kicsit több olyan politikusi beszéd legyen, amiben nem másokat bántunk.

mert szerintem, ha ez tudna végre változni, akkor ebből a vasárnapból most arra emlékeznék, hogy cseresznyefa ugyan alig van a füvészkertben, viszont gyönyörű a pálmaház, és milyen jó összebújva nézni, ahogy mások is választanak, és milyen izgalmas ez az eredményhirdetés, majd négy év múlva mi nyerünk.