végre eljutottam az art brut galériába is (ez volt az első ajándék magamnak), és megint konstatáltam, hogy nagyon szeretem a pszichiátriai betegeket, és persze, nem mondom, hogy időnként nem árt, ha van egy kis haloperidol a kezünk ügyében, de alapvetően mégiscsak nagyon kedvesek, sőt, sokkal kedvesebbek mint az ún. egészségesek. vettem egy csomó szépséget, képeslapokat meg posztert, amit majd jól bekeretezek a szobámba, ha visszahódítom a gyakorlat után. meg dagadt kerámianyulat. meg füzetet.

aztán mindenfelé csatangoltam a városban, és sokszor talán nekem is akarhattak adni egy haloperidolt, mert semmi áron nem törlődött le a vigyor az arcomról.

és kaptam még két burgundi poharat, én olyan régóta vágytam már arra, hogy legyenek szép borospoharaim, minden különböző fajtának a megfelelő, hogy most le sem veszem róluk a szemem. (borozni semmi kedvem, de jó a képzelőerőm.)

és nem bírtam otthagyni a világ legfinomabb olívaolaját sem, és aztán gyorsan abbahagytam az elköltött pénzmennyiség számolását. (mi lesz itt a valódi szakvizsga után?!)

közben megjött az email is (a pontokkal is, de most a bookline-ról beszélek), úgyhogy nincs más hátra, mint eldönteni, ponyvát akarok vagy jógyerek leszek, és belevetem magam a következő  könyvklubos olvasmányba.