egy párhuzamos univerzumban
nem szeretek ki belőle pár hónap után, és valahol a szemlőhegyi út vonzáskörében lakom cs.-val, felváltva használjuk az autót, és ha gyerekünk nem is, de kutyánk mindenképp van. azért z.-val ugyanúgy egymásba zúgunk.
nem fog el megmagyarázhatatlan félelem a cirádás kovácsoltvassal berácsozott ablakok és ajtók láttán, nem érzek gyomorgörcsöt bizonyos típusú régi épületekben. az önmagamon-agyalásba fektetett elképesztő mennyiségű energiát mindenféle egyebekre fordítom, pl. 30 éves koromra megtanulom a családterápiát, szakfordító leszek, és rengeteg pénzt keresek vele.
felveszem a b.-tól kapott kendőt az éjszakai sétámhoz, de mellettem van ő is. utána meggyújtja a gyertyákat szerte a lakásban, felteszi a lemezjátszóra az aktális kedvenc lemezem. nem félek.
ebben az univerzumban
lesz egy házunk oslóban m.-val (egy házunk!!!), fújja a hajam a szél a kihalt budai utcákon, és teli torokból énekelek együtt susanne sundforral. szétfeszíti a mellkasomat valami érzés, azt hiszem, szerelem. mégis veszek egy csokor tulipánt, meggyújtom a gyertyákat szerte a lakásban, felteszem a lemezjátszóra az aktuális kedvenc lemezem. nem félek.
Háromszor is elolvastam az oslós részt, mert akárhogy is nézem, igaz, ellenben így, hogy nincs ott, hogy csak hat napig lesz a miénk, teljesen úgy hangzik, mintha a miénk lenne örökké. Remélem, hogy az Univerzum is így értelmezi, és előbb vagy utóbb, de tényleg ad nekünk egy házat Oslóban! Az fantasztikus lenne (bár a hatnapos verzió se rossz). :)
VálaszTörlés:))))) hat napig mindenesetre tuti azt fogjuk érezni, hogy van egy házunk oslóban. aztán határ a csillagos ég (ugye, kedves univezum?!)!
Törlés