kicsit rápörögtem az életre megint, ami nem tudom, pontosan minek köszönhető. bár ha jobban belegondolok, annak azért lehet hozzá némi köze, hogy a négynapos ünnep alatt kétszer ügyeltem, tegnap pedig a jelenlegi gyakorlati helyemen maradtam bent éjszakára, amiről persze sejthető volt, hogy túl sok izgalommal nem fog járni, de mégiscsak az első nem "otthoni" ügyeletem volt, és mégiscsak felszabadító túlleni ezen a héten. meg ez az utolsó hónapom itt, és 18 munkanap után magam mögött hagyhatom ezt az egész kompániát (nem a betegekre gondolok), és ilyenkor tényleg mindig az van, hogy elkezdem szivárványszínűnek látni a világot. meg újra elkezdtem futni (most azon kattogok, vajon hányszor írtam már le a blogon ezt a mondatot - a lelki békém érdekében nem fogok utánanézni), és tényleg nagyon durva cucc ez az adrenalin. 

mondjuk a pénztárcám némileg megsínyli - as usual - eme rápörgést, mentségemre, hogy hasznos holmikat (aka törülközők és az évszakhoz illő szalvéták) is vettem. na, meg életem első fehér farmerját, ami annyira nagy dolognak számít testképzavaros univerzumomban, hogy feltétlenül el kellett újságolnom mindenkinek, akivel épp kommunikációban voltam (bocsi, m.!)

(ha bipoláris II típusú művész lennék, akkor most jönne az a rész, hogy csinálok valami überkreatívat, de szerintem inkább folytatom a big bang theory 4. évadát.)