tegnap este. 

ülök a teraszon, roséfröccs, sportkiadás, az á.-tól szülinapomra kapott egyötöd doboz mentolos cigaretta utolsó előtti szála. még nincs sötét, már nincs világos. az ölemben regény (macskám, jugoszlávia), de nem tudom olvasni, mert arra gondolok, hogy v. most érettségizik, és én szinte egyáltalán nem emlékszem az érettségimre, mégiscsak annak volt igaza, aki szerint az ilyen történéseket kellett volna megörökítenem a naplómban, nem csak az állandó érzésviharokat. és vajon erre a napra fogok-e. amikor semmi extra nem történt, csak eltöltöttem egy napot azzal a barátnőmmel (és a férjével meg a cuki kisfiukkal), akivel azokban az években sülve-főve együtt voltunk. aztán összefutottunk e.-vel a pályaudvaron, és arról meg eszembe jutott, hogy vasárnap óta  már töksok vácit ismerek. 

ma este.

ülök a húgommal a mechwartban, rajtam pizsama és futóskabát, üvegből isszuk a cidert, és arról beszélgetünk, hogy haragudhatunk-e a nagyonnagyon jól kereső ügyvéd apánkra, amiért nem segít a lakásvásárlásban, vagy miért nem úgy, ahogy az valódi segítség lenne, mi a jogosan elvárható és mi nem. utoljára (és először) kábé két éve, egy hasonlóan fülledt áprilisi estén mentem el pizsamában itthonról, aznap vettük meg a tenerifei repjegyet b.-zsal, és a futár balesete miatt gyalogosan mentünk el a pizzánkért. néha nagyon hiányoznak, b. és a közös hülyeségeink. 

lehet, hogy mégse kell naplózni az eseményeket. 

talán elég, ha pizsamában éljük át őket.