vannak ezek a zenék. amiktől egyszerre érzed gyönyörűnek (magad, az életet), és egyszerre érzed magad megingathatatlanul magányosnak. mert senkinek nem adhatod oda a füleidet, senkinek a limbikus rendszeredet, és senkinek a szíved. és senkivel nem lehet tökéletesen, de hangrólhangra tökéletesen ugyanazt az élményt megosztani.

nem tudom, hány évtizednyi zenehallgatás szükséges ahhoz, hogy egy nap majd ne vágjon mellbe ez az érzés.