én nem tudom, mikor telt el ez a nyár. különben meg nem is telt el, csak ragadós, ahogy az emberek siratják körülöttem, ahogy a nyár utolsó napjaként beszélnek az augusztushúszról. 

semmi kedvem ahhoz, hogy a nyár vége legyen. (valószínűleg ez is azok közé a tények közé tartozik, amikkel semmi kedvem szembenézni.)

csak a szokásos hétvégi-ügyeleti melankólia, bocs.