végül mégiscsak monokiniztem. nehogymár pont az enyémek, és miféle indokkal maradjanak fehérek. (nem) mintha volna mutogatni utána kinek. 

kinek szól ez az egész, látod, ez se lenne egy teljesen indokolatlan kérdés. olvasok egy kis szaniszlójuditot, és máris merek. írni, ledobni a bikinifölsőt, hinni, hogy szépek a mondatok. kamaszkoromban mindig baromira zavart, hogy a térdeim sokkal sötétebbre sültek a testem többi részénél, próbáltam letakargatni őket, de csak nem akart összejönni. hát, nem voltam valami egyenletes kamaszlány.

most szerintem nem zavar. hogy kicsik a melleim, és sokkal, sokkal fehérebbek a térdemnél. most szerintem megy a mostvanmost.