és az ünnepekről már csak annyit - mert szabadságon vagyok négy napig és ráérek -, hogy a legjobb az volt benne (a tökéletes ajándékokon kívül, amit a húgomtól és anyukámtól kaptam), hogy végül mégis összejött a közös főzőcskézés n.val, és csináltunk háromfogásos (plusz az isteni, kétpercalattelfogyós pogácsa) menüt szilveszterre. és partiarcok ugyan továbbra sem vagyunk, viszont ettünk egy nagyot, meg összehoztunk egy kifejezetten heterogén társaságot (volt benne mostohaöcsi, új barátnő, ismeretlen lány, vizslakutya), és senki nem lépett le másfél óra udvariassági zabálás után fintorogva.

és most már szemlesütve beismerem inkább, hogy ezt a posztot egyedül azért írom, mert nem akarok kikelni a pihepuhameleg ágyból irtó büszke vagyok a mindenkinek személy szerint megírt menüsorára, amiről egészen véletlenül még kép is van:

ez amúgy a fiúk verziója, mert ilyen vicces lányok vagyunk a húgimmal, hogy felcseréltük a színeket. 

és ha már kreativitás és dicsekvés, akkor a befejezett képemet sem mutattam még meg, pedig ma tervezem elvinni bekereteztetni is:

de akkor már a világ legjobb karácsonyi ajándéka sem maradhat le:

ami egy kenyérpirító.

úgyhogy amondó vagyok, hogy még egyszer, köszi, 2014, helló 2015 (és köszi előre is).