az osztályomon dolgozó két kezdő rezidenslányt beszerveztem az egyik közelgő bulvárkongresszusra magam helyett. 

k., a kolléganőm, amikor meglátta, hogy október közepén még be vagyok osztva ügyelni, azonnal írt, hogy szerinte nekem akkor már csak tanulnom kell, átveszi. csak úgy. a múltkor azt is mondta, hogy amikor elkezdett dolgozni, én lettem a példaképe, mondjuk akkor egy másik kollégánk esküvőjén voltunk, túl jónéhányféle boron. 

valami ilyesminek képzeltem el kamaszként a karmikus körforgást.