kicsit el vagyok most azért bizonytalanodva, hogy elrakjam-e a téli sapkákat meg kesztyűket. meg hogy idén ki lehet-e kapcsolni egyáltalán hosszabb távra a fűtést. összefoglalva: nyaff.

viszont a villa bagatelle még mindig <3 <3, ezt még a fagyos cunami sem tudta elrontani. abban maradtunk, hogy a környékre költözünk, és minden nap szombat-vasárnap ott kezdjük az életet. bé verzió, hogy megvesszük.

és mivel sorban romlanak el körülöttem a dolgok (zuhanyrózsa, zongorapedál, telefontöltő - szóval a bűvös hármas szám már megvan, elég lesz, kedves univerzum), eljutottam oda, hogy gyakorlatilag akár azért is hajlamos vagyok hálát adni, ha hazaérkezéskor még mindig felkapcsolható a villany (koppkoppkopp).

szerintem egyre gyakrabban van hétfő.

(for a perfect sunday with rain.)

stay with me. if you've come back, stay. come back. stay. now. stay now.

you don't even know who i am. you don't even know how to hurt me.

annyira kéne már a konstans tavasz, annyira kellenének ezek a péntek esték, amikor körbeturnézzuk a fél várost, a madách út olyan, mint egy miniatűr fesztivál, és a végén csakazértis megszerzem a napi desszertadagomat is. és annyira kellenének utána a szombatok, a napsütésben elviselhetetlenül szép házakkal, délutáni reggelivel a mechwartligetben. 

azért szerintem most nekem jó.

végül is úgy alakult, hogy tíz nap alatt ügyeltem hármat, cserébe viszont innentől május kilencig nem fogok. belekapok dolgokba, egyszerre verem a billentyűket és kontúrozom az új képet, közben üvölt az electro swing, minden és semmi van egyszerre. talán csak az április, mégis ki a franc bírja ki stabilan ezeket a frontokat, alsó hangon is heti háromszor. nem találom a helyem a szerepeimben, csak a bizonytalanságomban vagyok biztos. 

ezzel szemben egészen jól megy már a biciklivel egyensúlyozás, de legalábbis nem kapok pánikrohamot minden stoptábla előtt húsz méterrel.

szeretem az ügyeletek utáni oneroid állapotot, és szeretem a kókuszos tusfürdő illatát a testemen. szeretem a szürkét keverni tavaszrózsaszínnel és örökké elegáns arannyal, szeretek elkezdeni és befejezni egy új képet. szeretek e. házába járni terápiára, szeretem a fürdőszobájában a csapot. szeretem, hogy megint találtam valakit, akit fel akarok fedezni, és magamba engedni mindenestül. szeretem hogy egy szemvillanásnyi idő alatt merek függeni a leveleitől, szeretek neki válaszolni.

szeretem az electro swinget.

itt a tavasz, és egyszerre szeretnék megörökíteni minden virágban úszó fát, és minden napfényben úszó épületet. sokkal jobb ember vagyok tavasszal, érzem, ahogy bánok a másokkal, még a türelmem is megtáltosodik. persze, sokkal jobban szeretek is ilyenkor, lehetne kérdezni, hogy akkor máskor hogyan. de most tényleg csak a most van.