elhatároztam - pontosabban, van egy nagyon erős vágy és szándék bennem -, hogy szeretném legalább heti egyszer megörökíteni az élet(ünk) jó dolgait. nem hálanaplót akarok írni, csak visszacsempészni a mindennapjaimba azt a pozitív fókuszt, amire á. születése előtt eléggé tudatosan figyeltem, azóta viszont teljes mértékben elmosta a kisgyerekes lét.

szóval íme az előző hét jóságai:

- csákberényi nyaralás, a csodás szállásunk a szőlőhegyen,

- hogy volt kapacitásom egész rendesen túrázni kettőt is (egyszer a gánti bauxitbányába mentünk, hát, az önmagában megéri a hálát, annyira különleges élmény volt, és á. is nagyon élvezte a "nagy barna dombokat", egyszer pedig csákberény és csókakő között tettünk egy kellemes szőlőhegyi sétát, oda-vissza 12 kilométer volt, mondjuk másnap én már nem annyira bírtam mozogni),

- hogy á. ennyire szeret kirándulni, állandóan várja, követeli és aztán meséli az élményeit,

- a kétszer egy deci móri fehérbor (az első alkoholizálásom a terhességem alatt),

- az új komód a gyerekszobában, amit v. rögtön összeszerelt, és úgy tűnik, telitalálat vásárlás volt a részemről hozzá a sok járműves fogantyú is,

- koszorúkészítő workshop n.-val (ami a neki szóló szülinapi ajándékom volt, és ráadásul teljesen személyre szabottan, csak kettőnknek tartotta a bolt tulajdonosa, aki mellesleg keramikus, szóval lehetséges, hogy majd kerámiázni is megyünk hozzá),

- látni, hogy n. és á. mennyire imádják egymást (állandóan vele akar csinálni mindent, ha itt van, mindig kérdezi, hogy mikor jön, és néha a mesék szereplőit átnevezi n.-nak),

- a tegnapi hajókázás nagymaros és zebegény között, ami bakancslistás volt nekem erre a nyárra, még j. érkezése előtt (tekintve, hogy a fiam mennyire közlekedés-őrült),

- karóra (ezer éve akartam órát, hogy ne a telefonomat kelljen elővennem, ha nézni akarom az időt mondjuk a játszótéren, és így csökkenthessem a kényszeres nyomkodások lehetőségét, és végre találtam egyet, ami csak közepesen volt aranyáron + játszótér-kompatibilis + el tudom képzelni a csuklómon).