jó dolgaink:

- á. szupernagyokat alszik délután, és így tudok töltődni én is, ami nagyon sokat segít abban, hogy a mostani állapotomban lelkes anyukája tudjak lenni estig,

- elültettük a rózsákat és levendulákat (okéoké: én instruáltam, v. ültetett, á. locsolt),

- virágzik a cukkini,

- paolo nutini-koncert,

- állatkert (á. kedvencei az "ázsalai vadkutyák" lettek, azt hiszem, leginkább azért, mert ők állandóan mozgásban voltak sok szerencsétlennel ellentétben),

- a(z első) hőséghullám vége, aminek köszönhetően annyival jobb a közérzetem, hogy ma például simán felszaladtam a harmadik emeletre a kórházban, amikor mentem ügyeket intézni,

- az utolsó két találkozásunkkor apukám tök normális volt (velem és á.-nal is), aminek köszönhetően á. is felengedett felé újra (ez abban is megnyilvánul, hogy az egyik bogyó és babóca-karakter most épp apukám nevére hallgat),

- majdnem befejeztem minden párhuzamosan futó fotóalbum-projektet,

- ma beszéltem a másik kisgyerekes baránőmmel, akinek szintén két kisfia van (ők mondjuk már kisiskolás és ovis korúak), és csomó félelmemre rácáfolt, egy csomó elképzelésemben-tervemben pedig megerősített,

- megérkezett végre az áprilisban rendelt berber-szőnyeg, amit a gyerekszobába szánok (megnézni mondjuk még nem mertem, azzal megvárom v.-t),

- á. minden szülinapi ajándéka megérkezett/úton van, szóval j. akármikor is szeretné megnézni magának végre ezt a világot, ezzel már dolgom nincs,

- tegnap megépítettem életem eddigi legmenőbb vonatpályáját, amire annyira büszke vagyok, hogy v. tegnap sírva röhögött rajtam, amikor látta, ahogy bepárásodott szemmel követem a kisvonat útját perceken át.