most, hogy mindenki meggyógyult, tegnap megengedtem magamnak azt a luxust, hogy leteperjen az anticipátoros gyász. reggel eleve csomót bújtunk á.-nal - most, hogy kint alszom a nappaliban (itt van klíma, én meg 25 fok feletti hőmérsékletben konkrétan ájulásig izzadok, illetve így v. tudott pihenni lázasan, és fixen én keltem á.-hoz, ha kellett, betegen amúgy is csak én tudom megnyugtatni igazán), a fotelágyban szoktunk ébredés után bunkit építeni. jönnek az állatkák (aka ikeás plüssteve, ami még az enyém volt, polip, krokodil, malac, róka, méhecske - tetszőleges összeállításban), á.-t pedig becsomagolom a házban fellelhető összes párna közé, lehetőleg még a paplanhuzatomat is rácsavarva. és tegnap volt az első nap a héten, hogy nem kellett rohanni sem, és tényleg annyira elképesztően cuki tud lenni ez a kisfiú, aki félig belőlem van, ami még mindig olyan hihetetlen. szóval szép csendben folyattam a könnyeimet, amiért ez a fajta csak-ketten pár hét múlva végleg megszűnik, és ha fogunk is tudni organizálni kettesben töltött időt akár a kezdetektől (ez továbbra is feltett szándékom), akkor sem lesz már olyan, hogy kizárólag ő lesz a szívemben. nem is tudom, kinek lesz nehezebb megtanulni osztozkodni, neki vagy nekem.

számomra n. miatt a tesóság az egyik legklasszabb dolog a világon, amit mindenképp szerettem volna, ha lehetőségemben áll, megadni a fiamnak, és továbbra is békében vagyok a döntésemmel, erről szerintem már itt is írtam korábban. viszont nem bánnám, ha belepillanthatnék a biztonság kedvéért a jövőbe, hogy tudjam, mindenki csak az egészséges és szükséges mértékben fog sérülni abban az időszakban, ami most ránk vár. 

de addig is, carpe diem! holnap leruccanunk még egy utolsót a nyaralóba, pótoljuk az előző hétvégi kirándulást, vasárnap meghallgatom paolo nutinit n.-val, jövő héten pedig még az állatkertet szeretném megmutatni á.-nak, ha enyhül a kánikula. a nyári bakancslistán ezen kívül már csak a budapest eye szerepel, ami nagyon tetszik (legalábbis lentről nézve) á.-nak, szóval azt még nem bánom, ha belefér, de közben éjjelenként már mondogatom j.-nak, hogy tulajdonképpen indulhat bármikor, készen állunk.