na, most aztán hol kezdjem. 

egy mindenesetre biztos: szombaton megjöttünk a bő három hetes utazásról, amiről nem tudom, hogy fogok-e tudni valaha egy full nyilvános blogon írni részletesen, annyira mély volt a mélysége. mindamellett sok hasznos tanulságot hozott magával, és rengeteg cuki élményt, és persze rengeteg gyönyörű skandináv tájat. érdekes, hogy előzetesen a repüléstől tartottam a leginkább, amit tökjól abszolvált mindkét gyerek, az oslóból visszaúton szerintem hangjukat nem lehetett hallani (najó, á. lelkes karattyolását azért de). és majdnem, hogy felesleges volt bármilyen játékkal készülni, mindkettejüket el lehetett a nagyjából semmivel szórakoztatni (vagy j.-t némi evéssel lekötni) az utazások alatt, a szállásaink pedig mind kisgyerekes családok otthonai voltak, ennek megfelelően tele szuperizgalmas játékokkal. gyűjtöttem is pár ötletet a közelgő szülinapokra. 

az is biztos, hogy ez az intervallum j.-t leszámítva mindenki számára túl hosszú volt. á.-nak két hét után masszív honvágya volt (és masszívan elege az otthoniakhoz képest megsokasodott szabályokból), én pedig nagyon megéreztem az itthon megszokott segítségeim hiányát, és v. passzivitását. utóbbival sosem egyszerű együtt élnem, de egy utazáson, ahol két ennyire pici gyerek mellett valóban vállt vállnak vetve kéne összedolgozni, kölcsönösen és rugalmasan tehermentesíteni egymást, nyilvánvalóan sokkal inkább kiéleződnek a helyzetfelismerési- és kezdeményezési képességeink (hajlandóságunk?) közötti különbségek.

aminek viszont mindenképpen örülök, hogy úgy érzem, a testem kezd visszatérni a korábbi formájába. a vállam és a derekam sokkal jobban bírta a terhelést, mint remélni mertem volna, mintha ürülne tényleg a relaxin, és kerülnének vissza a helyükre az ízületeim. a maradék két plusz kilót pedig leadtam, köszönhetően egy cuki ételmérgezésnek, amit még oslóban szedtünk össze n.-val közösen. klassz lenne, ha minden héten tudnék padelre járni, és még mellette egy kis hasizom-erősítés meg kocogás, ha az időjárás engedi. 

a legjobb göteborgi élmény a futás volt zs.-tal (v. tájfutó barátjával, akihez érkeztünk látogatóba) a közeli tó körüli erdőben, és a tábortüzezés velük meg egy másik, kint élő magyar családdal (ahol ráadásul az anyukával az ötödik perc környékén ráeszméltünk, hogy egy zongoratanárnőhöz jártunk gyerekként). oslo továbbra is nagyon kedves város, a legjobban a közeli szigetek egyikére tett hajókirándulás tetszett a megszámlálhatatlan fajtájú tengeri madárral és vadvirággal. bergenre már kissé eszkalálódtak az események, de nem sokkal a hazaindulás előtt azért még sikerült egy gyönyörű kirándulást összehozni hosangerbe. meg hát abban sem vagyok biztos, hogy á.-nak vagy nekem voltak lenyűgözőbbek a bergeni akvárium szamárpingvinjei. 

a visszaút az előzményekhez képest aztán simán ment - két napra elosztva autóztunk át a nyugati partról oslóba, útba ejtve egy fjordot meg egy véletlenül talált vadaspark-féleséget. első alkalommal vezettem külföldön, ráadásul nem akármilyen utakon - szerpentineken le-föl, alagutakba épített, sci-fire emlékeztető körforgalmakon át -, erre is büszke vagyok eléggé, hatalmas régi félelmemtől búcsúztam el, szerintem végérvényesen.

és bár közben nem egyszer éreztem azt, hogy felmondok, a jó részekért őszinte hálát érzek. szuper volt n.-ékkal együtt bandázni, megtanulni az escobát j.-től (ez egy argentin kártyajáték), minden lakásban kirakni éjszakánként egy-egy 1000 darabos puzzle-t. szuper volt részese lenni május 17-én a norvég nemzeti ünnepnek, látni, hogy van ilyen, hogy örömmel és lelkesen ünnepli egy nép önmagát. imádtam, ahogy öltönyben és népviseletben lengeti mindenki a zászlót, igazi fesztiválhangulat volt, ahogy sétáltunk a villamossíneken. a harmónia, amit az ekeberg nordic pixel forestjében (ez egy installáció egy valódi erdőben, fények, zene, hangeffektek) megtapasztaltam, egészen pontosan olyan volt, mint amit egy másik életben az óceánban ringatózva vagy a fløyen hatalmas, hóval borított fái alatt sétálva éltem át. itthon pedig terem az eper, a borsó, és a paradicsomokat is talán még épp időben ültettük ki á.-nal vasárnap.