jaj, nagyon élvezem ezt a nyarat, ami még nem túl meleg, teljesen élhető a gyerekekkel, mégsem kell reggelente előkotorni a zoknikat vagy pulcsikat a komód mélyéről. amióta hazajöttünk, nagyjából eseménymentes hétköznapokat tartok, j. napi két alvásához időzítve a délelőtti játszóterezést és a délutáni kisebb programot (kerti játék, fagyizás, könyvtár, pékség - ilyen izgalmakat kell elképzelni). tetszik ez is most nagyon, ez a semmi, ez a visszatalálás a ritmusunkba (ami persze részben egy új ritmus megtalálása, hiszen egy napi háromszor alvó kisbabával indultunk el, aki azóta húsgolyót kétpofára a pocakjába tömő férfivé változott). á. azóta is szobatiszta, és láthatóan nagyon élvezi az új felállást. felvették az oviba, ami a nyílt napok alapján a legrugalmasabbnak tűnt (és a beiratkozáskor ez a rugalmasság igazolódni látszott, szóval most az a tervem, hogy megpróbáljuk szeptembertől mindenképpen, aztán ha nem, akkor nem. a vezetőnő teljesen partnernek tűnt mindenben, a kérdései nyomán pedig picit magamba néztem én is: mennyiben a sajátjaim az ovikezdéssel kapcsolatos aggodalmak, és mennyiben nyomasztanak a szüleim a saját aggodalmaikkal). néha olyan nagyfiúsnak látom őt, hogy szinte elfeledkezem arról, hogy még három éves sincs.

különben meg a héten néhányszor öt perc erejéig már az öccsét sem akarta a pokolra küldeni csak azért, mert közelebb kíváncsiskodott hozzá játék közben, és az egyik játszótéren csúszdáztunk is hármasban. tegnap pedig anyukámnál aludt, ami miatt annyira izgatott volt egész héten, hogy pénteken még sírt is, amikor a délutáni alvásból ébredve leesett neki, hogy ma bizony még nem szombat van. én pedig, azt hiszem, maximálisan kiélvezem ezt a hétvégét: tegnap padel, ma makers market és maratoni padel délután, kis kertészkedős intermezzókkal tarkítva. jaaa, és n.-tól meg v.-tól is kaptam egy-egy 1000 darabos kirakóst, alig várom, hogy nekikezdjek valamelyiknek.