néha szoktam azon agonizálni, hogy kreatívkodhatnék sokkal többet á.-nal, szereti ő is, én is, mégis, sokszor hetek telnek el anélkül, hogy eszembe jutna, mint program-opció. aztán rájövök, hogy ezért (is) jó, hogy van neki egy nagynénje, aki ötletel helyettem, és akivel ma például valami fancy lávalámpa-kísérletet csináltak. nem mondom, hogy nem bánnám azt a bizonyos falut, hogy segítsen felnevelni a gyerekeimet, de az is biztos, hogy n. legalább egy kisebb falu fele lakosságát kiteszi.
(és jut eszembe, a héten végülis kreatívak voltunk abszolút: csütörtökön vacsorára ugyanis ún. fura lakomát csaptunk, mivel nem volt már időnk tésztát főzni. úgyhogy a hőn imádott bolognai szószt a fasírt és a rizibizi mellé öntöttük, aztán szórtunk rá olívabogyót meg kesudiót. nekem még jobban is ízlett, mint a sima bolognai tészta.)
Szerintem meg tök sokat kreatívkodtok, és hidd el, majd ha 10 év múlva visszagondolsz, rájössz. :) Én pont a napokban néztem meg pár fényképet, hogy te jó ég, mennyi mindent csináltam régebben, amikor még volt időm (ne röhögj, tudom fura nagy gyerekekkel, de most sokkal kevesebb időm van.:)), papírvártól a mindenkinek csinált kávés izékből nyusziig, te jó ég, még varrtam is, mindig volt ajtódíszünk, majd asztaldíszünk, meg magam csináltam az összes jelmezt is (amíg elegem nem lett belőle).
VálaszTörlés