tegnap óta egy tankönyvbe illő monokli éktelenkedik a bal szemem alatt, ugyanis ütköztem az etetőszék sarkával, miközben arrébb rántottam j.-t, akinek a kezére á. épp ezredjére próbált rágaloppozni a hintakutyával (egy hintaló-szerű szőrös lénnyel, ami egyike apukámék nagyszabású, ámbár kéretlen ajándékainak). mindezt két perccel azelőtt, hogy anyukám megérkezett volna érte, hogy induljanak az állatkertbe. szerencsére az alapozó részben elfedi, de azért kivételesen nem bánom, hogy nincs túl sok szociális megjelenésem a következő napokra (najóóó, ez pont nem annyira igaz, mert holnap jön r. barátnőm, aki itthon van dél-olaszországból, szombaton pedig pótoljuk a masszázst és padel. reméljük sütni fog a nap, és akkor lesz indokom nonstop napszemüveget viselni).
tegnap pedig meglátogatott l. a lányaival. kicsit kiéltem magam, és az ötévessel beszélgettünk az arcápolási rutinról, aztán kipróbáltuk a kezén a mádarából frissen érkezett szérumokat és kencéket. pont l.-tól pont tudom, hogy lányokkal sem fenékig tejfel az élet, sőőőt, de azért az ilyen pillanatokban nagyon megkívánok egy kislányt én is. (miközben az aktuálisan mindkét gyereknél fennálló szeparációs szorongásos- és takonykóros hullámban kész őrültségnek tartom egy harmadik gyerek vállalását, de lesznek még a hormonjaim más ciklusszakaszban.)
különben meg elképesztő shoppingolhatnék tört rám megint, bár tény, hogy a dolgok többségére valóban szükség volt úgymond - tavaszi edzőcipő á.-nak, utazós foglalkoztatók, kifestők -, de speciel az állatkerti böngésző, vagy a n.-nak és magamnak vásárolt padel szoknyácskák nem feltétlenül tartoznak ebbe a kategóriába.
a könyveket is falom ismét, a pacsinkó után tegnap végeztem a baszki baszki baszki-val (és meglehetősen tudtam azonosulni a dühös narrátor-főszereplő némely dühével), este pedig belekezdtem a barátnők voltunk című brit kortársba. ezzel párhuzamosan m.-nal unortodox módon elkezdtünk nem csak anyuka-témákról hangüzengetni, kitalálva, hogy olvashatnánk esetleg együtt, mintegy kétszemélyes táv-könyvklubot tartva. micsoda ambíciók, tudom.
Na ez is olyan vicces ám, mert az én lányom leszarja az ilyen "női" témákat, egyáltalán nem érdekli az öltözködés (legyen praktikus és kényelmes, szoknya, harisnya kizárva), a haját mindig csak összefogva hordja (pedig nagyon szép, dús haja van). Mondjuk valahol örülök is neki, mert én meg pont arra gondoltam a múltkor, hogy mennyire nem tudnék azonosulni egy olyan kislánnyal, mint a barátaink lánya, amit viszont csak ezek a témák érdeklik, és semmiért nem hajlandó időben felkelni, kivéve a plázázás. (Utálok vásárolni, messzire kerülöm a boltokat, kb. mindent neten veszek meg, igen, ruhát is.) Szóval ha arra számítottam volna, hogy lesz egy amolyan girly girl-öm, akkor most nézhetnék erősen. :)) Amúgy én szeretek "öltözködni", vagy hogy mondjam, mindig szoknyákban, ruhákban járok, szeretem a magassarkút is, szoktam azért minimál sminkelni is, tehát itt sem a "példa" az, ami hiányzik, őt ez nem érdekli. Kedvenc ruhaboltja a Decathlon. :)))
VálaszTörlésKöszi a tippet (Baszki, baszki, baszki), rákerestem múlt héten, azóta meg már két könyvet is kikölcsönöztem Linn Strømsborg-tól. Most a Soha, soha, sohát olvasom eredetiben, és eddig nagyon tetszik mind a tartalma, mind a stílusa. Azért vicces, hogy egy magyar barátnőmtől hallok először egy norvég íróról.
VálaszTörlés