aludni kéne vagy legalább olvasni a william whartont. úgy döntöttem, a héten elengedem a szakvizsga-témát, tegnap r.-val voltunk harmonika-koncerten, és persze bepótoltuk az elmúlt 4 hónapot (és egy percet nem gondoltam a tételekre), ma átjött t., és awwwww. hozott rózsát, és megismerkedett n.-val is, akinek szintén az volt a reakciója, hogy awwwww. holnap meg j.-nál alszom, mert a férje épp turnézik valamerre, v.-nek már egész nagy szókincse van állítólag, szóval talán vele is lehet végre értekezni majd a világ nagy dolgairól. szombaton bemegyek ugyan bohóckodni  a kórházba fél napra, de aztán már lebeszéltünk egy gofrizós randit t.-vel (és awwww). 

akkora mázlista vagyok.