könyvklubos tali lett, a friendsmas viszont sztornó volt ma, mivel milonkáék kisfiához hasonlóan á. is durván belázasodott hajnalban, azzal keltett v., aki az első frontvonalban van most egy ideje, hogy 39 fok felett van a láza a semmiből. a kúp nem is volt elég, beültem vele egy kád langyos vízbe hűtőfürdőzni, és csak remélni tudom, hogy nem fáztam meg, mialatt a pipp és polli összeset adtam elő szegény nyöszörgő gyermekemnek. utána teljesen rámfonódva aludt el, és még ma is szinte egész nap ölben szeretett volna lenni, sosem volt még ilyen elesett, hú, de utálatos ezt átélni, és nem tudni megszüntetni azonnal. az egyetlen mázli, hogy szorongani nem szorongok ilyenkor, mert annyira bízom a kisgyerekek szupererejében, és tudom azt, hogy egyik pillanatról a másikra nemcsak drasztikus romlás, hanem drasztikus javulás is be tud következni. amúgy elképzelni nem tudom, mi ez, mert mi v.-ral jól vagyunk, két vendégség volt az elmúlt másfél hétben (egyszer mi mentünk, egyszer hozzánk jöttek), csupa egészséges résztvevővel, és egyébként direkt zéró közösség az ünnepek előtt. erre az ún. három napos lázra gyanakszom, a tünetek stimmelnek, és annak hosszú a lappangási ideje is. meglátjuk, mindenesetre v. kívánsága, a fehér karácsony már úgyis teljesülni látszik, szóval akkor teljesüljön az enyém is: láztalan karácsonyt mindenkinek!

de hogy ne csak uncsi anyukablog legyek: a könyvklubos tali viszont nemcsak, hogy lett, hanem úgy tűnik, talán újra sikerül életet lehelni magunkba, úgy értem, az eredeti céllal. szóval fogunk megint közösen olvasni, ráadásul egy olyan könyvet, aminek a szerzője egy ismerősön keresztül tőlem kért szakmai tanácsot, hogy a sztorija pszi-szemmel megállja-e a helyét. nagyon lelkes vagyok, hiányzott a közös olvasás és eszmecsere, és úgy látom, a többieknek is.

ja, és vettem egy doboz milka szaloncukrot, titkos bűnöm, hogy ezt még mindig szeretem, pedig annyira elromlott a milka is.